Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szerelmes SMS-ek (:

2010.04.26

Te vagy a szívem kuglófjának egyetlen szem mazsolája :-)



Megnéztem a szótárban a vonzó, a helyes, az édes, és a szexi szavak értelmezését, és nem csodálkoztam rajta, hogy a te neved volt odaírva.



Szeretném, ha szeretnél, ha néha megölelnél, s ha fognád a két kezem, boldog lenne életem.



Ki az? Ó betűvel kezdodik és borzasztóan szeret? Ó, hát az én vagyok.



Szemed csillogása, mosolyod ragyogása, szívemben az örök boldogság forrása. Forró szellő suhan keresztül testemen, s suttogja, hogy te vagy az egyetlen.

Akárhova visz is utam, te mindig velem vagy. Szívem otthont egyedül csak neked ad.



Mit ér ezer szó, mely nem tőled hallható. Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható. Mit érnek az órák, mit érnek a percek, ha mindezek nélküled telnek.



Tedd a kezed a homlokomra, mintha kezed, kezem volna. Úgy szeress mint még soha, mintha szíved szívem volna.



Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak. Csak egy óráig szeress, míg megsúgom, kívánlak. Szeress egy napig, míg csókolni tudlak. Szeress egy életen át, és én is mindig szeretni foglak.



Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni.


A távolság csak kérkedő ellenfeled, ha igazán tudsz szeretni, legyőzheted. A fegyver a képzelet, idézd fel őt s itt van veled. A szívedben és lelkedben ott a szerelmesed.



Fázom, testem hideg és reszketek. Vágyom rád, vágyom az érintésedet. Csak te hiányzol és az ölelés, melytől más lesz a reszketés. Remélem, hogy gyorsan ideérsz.



Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj. Téged kereslek, utánad vágyom, mert nem hiányzott így még senki ezen a világon.



Ülök a tóparton és nézem a vizet, várom a pillanatot, amikor újra látlak téged. Tudom, messze vagy, nem lehetsz itt velem, de olyan jó lenne, ha most itt lennél mellettem.



Felforrósodik a levego, kikapcsol az agy és dobogni kezd a szív. Akivel ez most történik, sms-t küld neked.

Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz, s szerelmes szavakra, forró csókra vársz. Simogató pillantásod érzem arcomon, olyan ez mint a valóság. Kár, hogy álmodom.



Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi. De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog egy könnycsepp.



Csak nézlek téged, de szólni nem merek, úgysem érted szerelmes szívemet. Komédiázol, játszol csak velem, az élet mégis te vagy csak nekem!



Szemembe nézel, szívembe látsz, ha szerelmet kérsz, ott mindig találsz. Ha mindenki elhagy és senki nem szeret, ne félj

Két csillag ragyog az égen, egyek ők már nagyon régen. Szeretlek, suttogják váltig, egyik te vagy, én a másik.



Elvitted tőlem a napot, a holdat, és minden csillagot. Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok. Nélkülük még valahogy megvagyok, de nélküled én meghalok.



Leírni nem tudom mit irántad érzek, hisz úgy is tudod szeretlek téged. Elmondom neked s az egész világnak, ha eddig szerettelek, ezután imádlak.



Ha szeretsz, add a kezed, és ne kérdezd, hogy ki vezet. Ne kérdezd, hogy hová megyünk, csak azt akard, hogy örökké együtt legyünk.



Nem tudok aludni, remeg a szívem, hiányzik, hogy kezed kezemhez érjen. Riadtan ébredek, merre vagy, hol lehetsz. Megnyugszom, csak mondd, hogy szeretsz.


Azt a percet feledni nem tudom, mikor édes csókod égett az ajkamon, karomba fűztelek, arcom tűzben égett, éreztem, hogy szeretsz és én is szeretlek téged.



Ne titkold el, mi szívedben él, nem kell, hogy szebb, s jobb legyél. Nem hatnak rám gyönyörű szavak, csak mutasd meg nekem önmagad.



Újra péntek, megint vége egy hétnek, de a nélküled eltöltött napok semmit nem érnek. Értelmetlen mondatok, elharapott szótagok, minden szóban hazudok: kösz, jól vagyok.



Ha lemegy a Nap, és feljön a Hold, a távolból valaki rád gondol. Nézi az eget, és reméli, hamarosan melletted lehet

Tenger partján a víz és homok, így együtt szép e két dolog. Együtt vannak, ölelkeznek, minden percben szeretkeznek. Álmomban én homok lettem, s a tenger vízében rád leltem.



Ha az égen lemegy a nap, te akkor is az eszemben vagy. Te vagy a reménységem csillaga, s e csillag nélkül sötét az éjszaka.



Csendes éjszakában elkerül az álom, minden porcikámmal te utánad vágyom. Suttog a némaság ábrándos meséket, azt súgja halkan, látni szeretnélek.



Te vagy az első, kinek hinni tudtam, te vagy az első, kinek nem hazudtam. Te vagy az első, kit szívből szeretek, te vagy az első, kit soha nem feledek.


Ha el merném mondani, amit most gondolok, megtudnád, hogy rólad álmodom. Ha el merném mondani, amit most érzek, megtudnád, hogy mennyire szeretlek.



Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, hogy minden csókod a számon felejtett. Még csak akkor tenne szépet, ha egyszer mindörökre, nekem adna téged.



Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak. Csak egy órát ölelj, míg megsúgom, kívánlak. Csak egy napot adj, hogy meg tudjam mutatni, mit jelent forrón, őszintén szeretni.



Szeretnék az álmod lenni, alvásodat megédesíteni. Szeretnék pilláidon, minden éjjel megpihenni, s álmot hozó csókjaimat ajkadra lehelni.



Kell a föld, hogy legyen élet, kell a nap, hogy legyenek fények. Kell a határ, hogy ne legyen végtelen, s kellesz te, hogy boldog legyen életem.



Féltelek! Ha tehetném, vigyáznám minden léptedet. Vigyáznék rád, mint egy angyal, hiszen te vagy, aki akkor is hiányzik, mikor ébred a hajnal.



Mint édes ködből előtűnő napfény, mint elöször elszavalt csodás költemény, mint hullámzó tenger kék vizén a holdfény, azzá lettél nekem, s hiszem, hogy van remény.



Valaki titokban rólad álmodik, valaki rólad szövi legyszebb álmait. Valaki szemében miattad könny ragyog. Hidd el ez a valaki én vagyok.



Higyj mindent, csak azt ne, hogy feledlek. Feledj mindent, csak azt ne, hogy szeretlek. 

A világ számára csak egy személy vagy, de számomra te vagy a világ.



Ha tényleg úgy érzel irántam, ahogy elmondtad, kérlek légy óvatos a szívemmel. Elviheted, csak ne törd össze. Mert az egész világ összedölne.

Túl sok csillag van az égen, túl sok könnycsepp a szemünkben. Túl sok nő van a világon, de senki olyan mint te. Egyedi vagy és különleges.



Szeretnék nevetni, szívből ölelni, apró csókokat arcodra lehelni, minden reggel melletted ébredni, és édes csókkal álmodból ébreszteni.




Soha nem feledd, nem vagy egyedül, minden gondolatom Hozzád menekül. Te vagy az álmom, Te vagy az ébredésem, Te vagy az összes szívverésem!



Álmaimban rólad álmodom és mindazokról a dolgokról, amit együtt tehetnénk. Szívem érted sóhajt és az ajkaim egy édes jóéjt puszit küldenek neked.



Egy csendes este, amikor nem vesznek körül a barátok, becsukom a szemeimet és rád gondolok... halkan érted sóhajtok.



Van egy hely a szívemben, amelyet csak te tudsz kitölteni. Már az első pillanatban megnyertél magadnak és mindig sikerülni fog ez neked.



Nemrég valami történt velem, a legcsodálatosabb dolog, egy álom amelyik valóra vált, azon a napon, amikor megszólitottál és megismertelek.



Ha a szívem akkora volna mint a világegyetem, akkor sem volna elég hely benne, hogy beleférjen mindaz a szeretet, amelyet irántad érzek.



Láttam havat májusban, angyalokat az égben, láttam olyan dolgokat, amelyekről mások csak álmodnak... de sose láttam még nálad édesebbet, istenibbet.



Apád egy tolvaj... mert ellopta a csillagokat az égről és elhelyezte őket a gyönyörű szemeidbe.



Egy fiú és egy lány lehetnek barátok, de megtörténhet, hogy egymásba esnek. Lehet csak egy időre, lehet rossz időpontban, lehet túl későn, de lehet, hogy örökre.



Miért csukjuk be a szemünket amikor alszunk? amikor álmodunk? amikor csókolódzunk? mert a legkülönlegesebb dolgok nem láthatóak. Ha becsukom a szemeim, téged látlak.



Ha látnád a szemem csillogását, ha hallanád a szivem dobbanását, tudnád mit érzek irántad, éreznéd, hogy mennyire imádlak.



Hiányzol, mint testnek a vér, szinte éget, hogy nem vagy az enyém. Hozzád repülnék, mint egy gondolat, hiányzik minden ami te vagy.



Szükségem van a napra,a csillagokra, a holdra és rád. A napra nappal, a holdra és a csillagokra éjszaka, Rád pedig örökké!



Kértem az Istent, engedjen feledni, de az volt a válasz: Téged kell szeretni!



Gyönyörű álmom volt az éjjel, egy csillag szeretkezett a holdfénnyel. De ez nem álom, hanem valóság, ott én voltam és te voltál.



Ameddig szeretsz, én addig élek. De kérlek szeress, mert meghalni félek.



Cukor? Nem! Csoki? Nem! Gondolkozzunk... Méz? Hmm... A csudába! Egyszerűen nem jut eszembe semmi, ami olyan édes, mint te.



Fáj a lét, a létezés, a lefekvés és az ébredés. Fáj a múlt és fáj a jelen, mindez azért, mert nem vagy velem.



Rejtelmek, ha zengenek, őrt állok, mint a mesékben; bebújtattál engemet, talpig nehéz hűségbe.



Küldtem egy angyalt, hogy vigyázzon rád. De visszajött és azt mondta, hogy az angyalok nem vigyáznak egymásra.



Azt mondták, hogy esett az eső amikor megszülettél. De nem esett, csak Jézus sírt, mert elvesztette a legaranyosabb angyalát.



Ha porba írunk valamit, elfújja a szél, de ha a szívünkbe véssük, örökké él. Én a szívembe véstem egy szót s egy nevet! A szó: Szeretlek! A név: a te neved!



Azt mondják, hogy szerelembe csak egyszer lehet esni. De ez nem igaz, én minden egyes alkalommal szerelembe esek, amikor rád gondolok.



Szeretnék könnycsepp lenni, a szemedben megszületni, végigfolyni az arcodon, és meghalni az ajkadon.



Egy nap megkérded tőlem, hogy mi a fontosabb számomra, te vagy az életem? Én pedig azt válaszolom, hogy az életem. Erre te elhagysz, pedig ha tudnád... Te vagy az Életem!



Ha a csók esőcsepp lenne, elküldeném neked a záport. Ha az ölelés másodperc lenne, küldenék neked órákat. Ha az érintés víz lenne, elküldeném neked a tengert.